Források fakadnak

 

 

Harmatcsepp, ne fagyj meg!

 

A tűzből

források fakadnak.

A nemtudásról (a kígyó feje)

A kígyó feje: a nemtudás arról, hogy ki is vagyok valójában. Azonosítom magam valamivel, amit én-nek nevezek meg, és innen jön az egész gubanc. A szenvedés végső oka és forrása. Ha azonosítom magam azzal, akit én-nek nevezek, akkor már rögtön van az, ami nem-én: a világ, és ezen belül a többiek.

A kígyó nyaka: a vágy. Valami, ami megnyilvánulásra vágyik, és élni akar.

A többi: az irigység, mohóság stb csak ennek következménye: a kígyó teste.

A gyűlölet (= félelem) pedig a kígyó farka, az életellenes fekete lyuk. (Eszembe jut a saját farkába harapó kígyó szimbóluma.) A kígyó farka a megsemmisüléstől való félelemmel elállja a tudás útját. Tovább»

Az irigységről (és a rúdtáncról)

"Ne rohanj az irigység tárgya után.

Vedd inkább szemügyre a kritizálásra hajlamos tudatot.

A megjelenés pillanatában feloldódó irigység az üres intelligencia.

Az üres intelligencia nem más, mint a mindent beteljesítő bölcsesség."

Az irigység: burkolt agresszió. Azáltal, hogy a másiknak van piros ceruzája, és nekem nincs, a csökkent értékűséget váltja ki belőlem (mely végső formájáig csökkenve: maga a nemlét), és sóvárgást a piros ceruzájára, mely által, úgy érzem, én is újra kiterjedhetek, megnyilvánulhatok, élhetek egy jó nagyot. Lehetőleg az ő piros ceruzája kell, sőt kettő és nagyobb. Tovább»

A vágyról (a lízingszerződés újratárgyalása)


Vágy van bőven többféle is, a gyökere szerintem az életvágy, az életre, megnyilvánulásra vonatkozó sóvárgás. Ha már megnyilvánult -  bármi is legyen az (akár ember is) - , a lény továbbélni vágyik. A disznó vágya a moslék után, a kankutya vágya a tüzelő nőstény után, az oroszlán megjelölt saját területe: mind az életvágyon alapul, a megnyilvánulást szolgálja, az életet, egyedi vagy faji szinten. A többi megnyilvánult lénynek ez a viszonya a vágyhoz. Az ember esetében viszont kap a vágy egy hamis hangot, egy „gellert”-,  és ezáltal válik a szenvedés egyik alapvető okává.

Az ember  sóvárog. Tovább»

A büszkeségről

 

„Ne rohanj a büszkeség tárgya után.

Inkább vedd szemügyre a ragaszkodással teli tudatot a megjelenése pillanatában.

Önmagában feloldódó büszkeség: nem más, mint az eredeti üresség.

Az eredeti üresség az egyenlőség bölcsessége. A büszkeség önmagában oldódik fel.”

 

Alapállás: A büszkeség forrása az, hogy magunkat többnek, jobbnak találjuk mint másokat, ellentéte pedig a megszégyenítéstől, megalázástól, csökkentértékűségtől való félelem. A büszkeség kontextusfüggő. Valamihez viszonyítva vagyok valamire büszke. Tovább»

A gyűlöletről

 

“Ne a gyűlölet tárgyát kövesd. Inkább vedd szemügyre a haragvó tudatot a megjelenése pillanatában.

Önmagában feloldódó düh: nem más, mint a tiszta üresség.

A tiszta üresség a tükör bölcsessége. A gyűlölet saját természetében oldódik fel.”

 

Alapállás:

A forma szintjén sosem szabadulunk meg a polaritásoktól. Ez van. A szamszáráról szóló tanítás szerint a pokol lakóit (a hat létforma egyike) a gyűlölet és agresszió jellemzi.

A gyűlölet ellentéte nem a szeretet, hanem a bölcsesség, és forrása félelem*.

1. Az első kérdés az, hogy ki gyűlöl, kit/mit gyűlöl és miért.

2. A második kérdés, hogy akkor most mi a megoldás. Tovább»

Csögyam Trungpa: A szellemi materializmus meghaladása c. könyvéről

Azt hiszem, hogy az egó mégsem a haláltól fél, ahogyan azt az egóról eddig hittem.

Az egó a megsemmisüléstől fél.

El lehet játszani a szerveren: maga a halál is csak álcacsere, tudja azt az egóm jól, bár annak sem örvend ha át kell öltözni, új életbe álmodni magát. De mi van akkor, ha reszkető lábakon, tíz körömmel kapaszkodok a végtelen párkányán, és akárhová nézek, nincs más, csak a végtelen? Sőt, én sem vagyok?

Ugorjak – mondja Cs.T. - adjam meg magam. Fogadjam el. Fájni fog, igen. Nagyon. Mint az érzéstelenítés nélkül végzett műtét. És valami igenis meg fog halni. A ragaszkodásom. A kapaszkodásom és sóvárgásom. A rettegéseim és az, amit magamnak hittem, több életen át. Amúgy, tartsam szerencsémnek, ha a sebész, aki a műtétet végzi, jó orvos, és ért ahhoz, amit csinál. Tartsam szerencsémnek azt is, ha tudatom “vakbélgyulladásával” nem érkeztem túl későn a műtőbe. A “sima” halál emellett gyermekjáték...

Tovább»

Töprengések az egóról és egyéb fölöttébb magasröptű gondolatok

Az egó az egyszeri, ebben az életben megnyilvánuló személyiséghez kapcsolódik, az elme racionális gondolkodásán keresztül nyilvánul meg, amely szétválasztja az én-t a más-tól. Az ez életben megnyilvánult traumáim.

A traumáim összessége átívelhet az eddig megélt életeimen, sőt, a kollektív tudattalanon át a megnyilvánulatlan ösztönvilágomban van a gyökere, és az érzelmi, ösztönös szinten hat. Nem tudatos.

Tovább»

Üzemanyag

 

Kihordott fájdalmam

tűzörvénye

didergő Napomat

újjászüli



Reggel

 

 

Felszikrázó harmat

köddé válni vágy.